A SZENTGYÓNÁS TALÁLKOZÁS A MENNYEI ATYA SZERETETÉVEL
Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön,
mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
(Lk 15,7)
A JÓ SZENTGYÓNÁS ÖT LÉPÉSE:
1. FELKÉSZÜLÉS
Imádkozz, gondolkozz!
2. BÁND MEG
őszintén minden bűnödet!
3. HATÁROZD EL
hogy a jó mellett döntesz és kerülöd a bűnt!
4. MONDD EL
Isten papjának a szentgyónásban!
5. VÉGEZD EL
az ELÉGTÉTELT, és tedd jóvá a kárt!
Adj HÁLÁT az ATYA jóságáért!
MIÉRT JÓ NEKÜNK, HOGY GYÓNHATUNK?
Isten, a mi mennyei Atyánk nagyon szeret minket. Mi azonban gyakran eltávolodunk tőle, az Ő szeretetétől, akaratától, engedetlenek vagyunk. Ezt úgy hívjuk, hogy bűnöket követünk el.
Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsának.
Bűnt követhetünk el: gondolattal, szóval, cselekedettel és a jónak az elmulasztásával.
A mennyei Atya végtelenül irgalmas, a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. Isten mindenkinek megbocsát, aki őszintén megbánja bűneit, és bocsánatot kér tőle. Bocsánatkérésünket a szentgyónásban kell kimondanunk.
Feltétlenül meg kell gyónnunk minden halálos bűnt és azok számát. A bűnbocsánat szentségében a gyóntató pap feloldozása által elnyerjük Istentől bűneink bocsánatát.
Első lépés: A FELKÉSZÜLÉS
A) IMÁDKOZZ!
Csendben emlékezz a Mennyei Atya jóságára.
Isten nagyon szeret téged, meghív, hogy kövesd Jézust.
Válassz ki egy eseményt, ami Jézus jóságát emeli ki.
Jézus a mi Jó Pásztorunk, megkeres minket, és örömmel gondoskodik rólunk. (Lk 15,1-7)
A mennyei Atya úgy vár ránk, mint a tékozló fiú atyja! (Lk 15,11-32)
Jézus békét ad nekünk és kéri, hogy ne féljünk, mert Ő megbocsát nekünk. (Jn 20,19-23)
Most fordulj a Mennyei Atyához, Jézushoz, a Szentlélekhez, hozd szóba bizalmadat Isten jóságában, kérj segítséget.
B) GONDOLKOZZ!
-- Hogyan szeretnéd Jézust jobban követni?
-- Mit szeretnél kérni most tőle?
-- Miben kell neked javulnod?
-- Mit kell megbánnod, hogy jobban hasonlítsál Jézus tanítványaira, szeretett gyermekére?
-- Mit gondolt, tett, érzett volna Jézus abban a helyzetben?
Második lépés: LELKIISMERET-VIZSGÁLAT, BŰNBÁNAT
1. A SZENTLÉLEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA
Szentlélek Úristen, add kegyelmedet, hogy bűneimet megismerjem, szívből megbánjam, és őszintén meggyónjam!
vagy
Szentlélek Isten, te már ismertél engem, mielőtt megszülettem. Jobban látod életemet, mint én magam. Számon tartod örömeimet, szomorúságomat, jó és rossz gondolataimat, tetteimet. Adj világosságot, hogy lássam lelkem állapotát! Mutasd meg, amikor Istentől hűtlenül elfordultam, a saját fejem és vágyaim után mentem! Ne engedd, hogy közömbös és könnyelmű legyek! Te vezess, hogy elfogulatlanul ítéljek! Adj bánatot lelkembe, segíts, hogy ismét visszaforduljak Istenhez, igent mondjak hűségesen minden szavára, kívánságára! Add nekem a tiszta szív békéjét. Szeretet Lelke, taníts meg engem igazán szeretni!
B) VIZSGÁLD MEG, a lelkitükör segítségével, hogy milyen bűnöket követtél el!
Választhatod a 10 parancsot, a nyolc boldogságot, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit is a lelkiismeret vizsgálat alapjának.
Ha már megismerted, hogy milyen bűneid vannak, már világosan szemed előtt áll mindaz, amivel megbántottál másokat, Isten szeretetét és a magad iránti szeretetet és felelősséget, tarts egy rövid bűnbánatot.
-- Mit bánsz meg?
-- Miért bánod meg a bűneidet?
-- Milyen lettél a bűneid által?
Harmadik lépés: KOMOLY ELHATÁROZÁS
Mivel megbántad azokat a bűnöket, melyekre visszaemlékezel, most döntsd el, hogy ezeket a bűnöket nem fogod többé választani.
-- Mit kell másként csinálnod, hogy ezeket a bűnöket kikerüljed?
-- Alakíts ki egy kis tervet, amelyben a te viselkedésed hasonlít Jézus tanítványainak viselkedésére.
-- A téves cselekedet helyett
-- mit fogsz csinálni?
-- Hogyan fogsz majd beszélni?
-- Mit fogsz beengedni a szívedbe?
-- Mi lesz nehéz ezekben a döntésekben?
-- Kit hívhatsz segítségül, hogy valóban tudjál változni?
Ne felejtsd el, bűneinket mi választottuk, és megtanulhatjuk a jót választani helyette!
Határozd el, hogy megjavulsz. Kérd Istentől, hogy adjon ehhez erőt, segítsen kegyelmével.
Jézusom, légy velem, hogy mindig azt tegyem, ami neked tetszik!
Negyedik lépés: A BŰNÖK MEGVALLÁSA
A bűneidet és azt, hogy megbántad őket, mondd el a gyóntató papnak. Ő Jézust képviseli.
Jézus szeretetét, erejét és életét (kegyelmét) akarja neked ajándékozni a pap által.
A szentgyónásban Jézus Krisztussal találkozol!
1. Köszönj és vess keresztet!
2. Mondd el a bevezető imát!
Gyónom a mindenható Istennek, Isten helyett neked lelkiatyám, hogy kiskoromtól fogva (utolsó gyónásom óta) ezeket a bűnöket követtem el. (Utoljára gyóntam ...)
3. Megmondhatod, melyik szentírási idézet tetszik neked, és miért választottad azt.
4. Ha ez az első gyónásod, ezt mondd meg.
Ha nem az első alkalom, itt elég megmondanod, mikor voltál utoljára gyónni. Szoktál-e áldozni?
5. Mondd el a bűneidet egyszerűen, félelem nélkül, azt is, hogy már megszokott bűnt említesz-e, vagy nagyon ritkán fordul elő az a bűn.
6. Mondd el, mire van szükséged, hogy jobban tudjál szeretni!
7. Figyelj a papra, aki talán ad néhány jó tanácsot. Figyelj arra is, hogy mit javasol neked elégtételnek. Ez azért fontos, mert az elégtétel olyan segítséget akar nyújtani, ami téged lelkileg megerősít.
8. Bűnbánatodat kifejezheted a megtanult szöveggel vagy a saját szavaiddal.
Bánatima:
Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jóistent megbántottam. Ígérem, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm.
9. Keresztvetéssel fogadd a gyóntató feloldozását, s felelj: Ámen.
10. Adj hálát Isten jóságáért a megtanult imával, vagy saját szavaiddal.
Pap: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!
Válasz: Mert örökké szeret minket.
11. Köszönj el!
Ötödik lépés: AZ ELÉGTÉTEL
Az elégtételt próbáld hamar elvégezni. Ez a lépés fontos a lelki edzésre. Ha te is tudnál javasolni olyan dolgokat, ami komoly segítséget jelentene neked a változásban, akkor javasold, vagy vállald azt is mind amellett, amit a pap adott szentgyónás alatt.
LELKITÜKÖR ritkán gyónók számára a Tízparancs alapján (forrás: Virtuális Plébánia)
Mikor gyóntam utoljára? Miért maradt el ilyen sokáig?
1. Uradat, Istenedet imádd és csak Neki szolgálj!
-- Imádkozom-e reggelente? (Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?)
-- Imádkozom-e esténként? (Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-vizsgálatot?)
2. Isten nevét hiába ne vedd!
-- Káromkodtam? (Isten és a szentek nevét ejtettem-e ki átkozódó, csúnya szavak kíséretében? Milyen gyakran?)
-- Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül? (Mondok-e egy fohászt, ha káromlást hallok?)
-- Esküdöztem fölöslegesen? -- Szent dolgokkal tréfálkoztam?
3. Az Úr napját szenteld meg!
-- Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Hanyagságból? Hányszor?)
-- Szentmisén Isten és az ottlevők iránti szeretettel vettem részt?
-- Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?
-- A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
-- Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?
- Tisztelem-e az idősebbeket? (Iskolában, utcán stb.)
5. Ne ölj!
-- Szoktam-e verekedni, durváskodni, gúnyolódni? -- Másoknak fájdalmat okozni? (Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?)
-- Vigyázok-e egészségemre? (Kerülöm-e a dohányzást, az alkoholt?)
-- Csábítottam-e mást bűnre?
6. Ne paráználkodj!
-- Paráználkodtam-e? -- Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant?
-- Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?
-- Cselekedtem-e tisztátalant -- mással vagy magammal ("önkielégítés"?) (Hányszor?)
-- Ha parázna gondolatom támadt, próbáltam-e lélekben Istenhez fordulni?
7. Ne lopj!
-- Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? (Visszaadtam-e már?)
-- Vigyáztam-e magam és mások holmijára?
-- Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért? (Iskolában, utcán, vonaton?)
-- Nem "lopom-e" az időt? - Becsülettel végzem-e kötelességeimet? (Hittan, tanulás, munka?)
8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!
-- Hazudtam? -- Okoztam-e ezzel másnak kárt?
-- Rágalmaztam? (Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?)
-- Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?
9--10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!
-- Irigykedtem-e? (Más értékeire, tehetségére stb.?)
-- Szívesen adtam-e rászorulóknak? (Tulajdonomból, időmből?)
Rendszeresen gyónók számára
1. Isten terve rólam
Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem. Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.
Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem? Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt? Imádkozom-e ezért?
Ne aggódjatok! - mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, Szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb. lelkivezetőmmel való megbeszélés alapján?)
Figyelek-e lelkivezetőm irányítására?
Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem. Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal ugorjak ki az ágyból stb.?)
Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel, örömmel végzem-e?
Rendszeres vagyok-e az étkezésben vagy gyakran torkoskodom?
Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?
2. Jézus a testvérben
-- Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)
-- Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam őket?)
-- Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
-- Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
-- Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? Vagy mindenáron ragaszkodom ahhoz?
3. Jézus a szenvedésben
-- Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.
-- Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?
-- Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?
-- Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)?
-- Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? S tudtam-e Jézus szemével nézni rá?
-- Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?
4. Szentháromságos küldetésem
-- Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.
-- Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?
-- Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!
-- Törekszem-e arra, hogy hittanos társaim és köztem növekedjék a szeretet? Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
-- Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
-- Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében? Vajon mit tehetnék még?
Lelkitükör minden hívőnek ajánlva
(Egy erdélyi, zabolai házaspár, Datki Szilárd és Gyöngyi készítette)
ÖNMAGAMMAL VALÓ SZEMBETEKINTÉS
• Elfogadom-e önmagam olyannak amilyennek Isten teremtett, a tulajdonságaimat, fizikai alkatomat?
• Elfogadom-e, hogy NŐnek illetve FÉRFInak teremtett engem Isten?
• Saját egészségemre, fizikai ápoltságomra figyelek-e?
• Vannak-e céljaim?
• Nyitott vagyok-e Isten felé?
• Istennek tetsző-e az, ahogy a napjaimat töltöm?
• Van-e mindennap kapcsolatom Istennel, imádkozok-e mindennap Hozzá?
• Teremtek-e magamnak pár perc csendet, hogy magamba tekintsek?
• Megvizsgálom-e tetteimet a nap végén?
„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1,15
„Ha nem tartotok bűnbánatot mindnyájan elvesztek ” Lk 13,5
• Őszintén megbánom-e bűneimet Isten előtt?
• Titkolok-e el bűnöket a gyóntatószékben?
• Isten az, aki új szívet ad nekünk, hogy bűneinkből megtérjünk. Hiszem-e, hogy a szentgyónás által új szívet kapok tőle?
„Most azonban vessétek le a régi embert…. és öltsétek magatokra az újat,
aki Teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig.” Kol 3,1-11
• Mi tart vissza attól, hogy levetkőzzem a régi embert és felöltsem az újat?
• Akarom-e én, hogy új ember legyek, Isten segítségével küzdjek keményen minden nap a helytelen cselekedeteim elhagyásáért?
HÁZASTÁRSAMMAL SZEMBENI VÉTKEK
„Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére:
Férfinak és Nőnek teremtette őket.” Ter 1, 27
• Egyenrangú társnak tekintem-e házastársamat?
• Uralkodok-e társam felett védve magam az igével, hogy a „férfi feje az asszonynak”?
• Tisztelem-e társamat?
• Lenézem-e társamat tudása miatt: nincs annyi iskolája, mint nekem, vagy mert helytelenül ír, vagy beszél... stb?
• Meghallgatom-e társam ötleteit, kívánságait?
• Hozok-e döntéseket egyedül, akkor, amikor az ő véleményét is ki kellene kérjem?
• Elhanyagolom-e a társamat?
• Szánok-e időt a kettőnk közötti kapcsolat ápolására?
• Mondom-e naponta neki, hogy szeretem?
• Kényeztetem-e társamat apró figyelmességekkel, megölelem-e naponta, adok-e puszit, csókot stb.?
• Elhanyagolom-e, hogy néha romantikus hangulatot teremtsek kettőnknek?
• Hagyok-e időt neki a hobbijára, ami neki örömet szerez, még ha én azt nem is tartom fontosnak?
• Irányítom-e, befolyásolom-e őt, hogy mindig azt tegye, amit én szeretnék, hogy csináljon?
• Szoktam-e „lehúzni”, megszégyeníteni társamat mások előtt?
• A házasságunkban lévő problémákért általában a társamat okolom-e?
• Kiabálok-e társammal, bántom-e, vagy zsarolom-e bizonyos célok elérése érdekében?
• „Lenyugszik-e a nap a haragunk felett”?
• Segítek-e társamnak az otthoni feladatok elvégzésében, vagy hagyom, hogy egyedül csinálja?
• Segítek-e társamnak a gyereknevelésben?
• Szándékosan vagy lustaságból idegesítem-e társamat azzal, hogy megvárom: többször is elismételje kérését, amíg megteszem?
• Elhanyagolom-e az otthoni teendőimet (főzés, mosogatás, szemét eltakarítás, különböző javítások stb.)?
• Türelmetlen vagyok-e társammal szemben, amiatt hogy lassú a hallásra, cselekvésre vagy lelki fejlődésre?
• Szánunk-e időt közösen az imára, hálaadásra, dicsőítésre? Részt veszünk-e a szentmisén?
• Figyelek-e arra, hogy családom papja legyek?
• Meghallgatom-e társamat, hogy elmondja érzéseit, amikor valamivel megbántom, vagy magára hagyom?
PÉNZ A CSALÁDBAN
• Megbeszéljük-e az anyagi költségeinket?
• Döntök-e egyedül pénzbeli dolgokban társam tudta nélkül?
• Megfontoltan költekezünk-e?
• Segítünk-e rászorulókon?
„Ne tartozzatok senkinek semmivel, legfeljebb szeretettel” Róm. 13,8
• Vannak-e pénzbeli tartozásaim, tartozásaink?
• Elhanyagoljuk-e adósságaink, számláink vagy az egyházi adó kifizetését?
• Folyamodok-e szerencsejátékokhoz, fogadásokhoz?
• A pénz hajszolása eltávolít-e minket Istentől és egymástól?
• Mennyire pénzközpontú az életünk, hatalmába tart-e a pénz hajszolása?
• Folyamodok-e törvénytelen úthoz vagy bűnhöz nagyobb nyereség reményében?
SZEXUALITÁS
„A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. …
Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre…”
• Elfogadom-e társam fizikai kinézetét?
• Megadom-e, ami „a házastársamnak jár”?
• Együttlétünk során figyelek-e társam igényeire, hogy neki mi a jó, vagy csak a magam kielégülését keresem?
• Kötelességtudatból vagyok-e együtt a társammal, vagy örömemet lelem az együttlétben?
• Gyakran keresek-e kifogásokat (fejfájás, gyerek stb.) csak hogy ne nyaggasson a párom az együttlétért?
• Fantáziálok-e másról, miközben társammal vagyok?
• Keresem-e, vágyok-e másra a társamon kívül?
• Csalom-e vagy csaltam-e meg?
• „Legeltetem-e a szemem máson”, tudva azt, hogy ez bűn?
• Folyamodok-e önkielégítéshez?
• Nézek-e pornográf anyagokat?
• Elvárok-e a társamtól olyan dolgokat a szexualitásban, amelyeket ő nem akar?
• Járok-e esti klubokba, lokálokba?
• A családtervezésben Istennek is tetsző, megengedett módszereket használok-e? Kerülöm-e a tiltott fogamzásgátló módszereket (abortusz, abortusztabletta, esemény előtti és utáni tabletták, spirál, indokolatlan petevezeték elkötés stb.)?
GYEREKEINK ELLENI VÉTKEK
„Szaporodjatok, sokasodjatok töltsétek be a földet.” Ter 1,28
• Okoztunk-e méhen belüli sérülést gyermekünknek: akartuk-e gyerekünket, nehezteltünk-e a jöttére, születése után mondtunk-e tettünk-e előtte olyan kijelentéseket, melyekből a gyerekünk arra következtethetett, hogy terhünkre van?
• Ártunk-e gyerekünknek a nevelési módszereinkkel?
• Következetesen járunk-e el gyermekeinkkel?
„Napjainkban mindenki siet; pozíciót, jólétet akar elérni –
s ennek következtében a gyermekek nagyon keveset kapnak szüleikből”
(Kalkuttai Teréz anya)
• Töltünk-e minőségi időt velük? Miközben gyermekemmel foglalkozok, egyebet csinálok-e mellette (mert így igazából nem is vagyok vele)?
• Figyelmet fordítok-e arra, hogy gyermekem mivel tölti az idejét?
• Teljesítménycentrikus gondolkodás is lehet bűnforrás: a maximumot várom-e el a gyermekemtől, hogy állandóan helyesen viselkedjen, jól teljesítsen az óvodában, az iskolában stb.?
• Tudom-e, hogy mi gyermekem „szeretetnyelve” és eleget teszek-e ennek?
• Szoktam-e megjutalmazni gyermekemet, dicsérem-e meg naponta?
„A szülők gyakran hangoztatják, mennyi mindent megtesznek a gyermekért,
miközben a gyermek érzelmi igényei kielégítetlenül maradnak.”
• Beszélgetek-e vele, illetve meghallgatom-e gyerekeimet?
• Az általunk hordozott sebeket „átadjuk-e” gyermekeinknek?
• Érzi-e a gyermekem a munkahelyi problémáimat?
• Szoktam-e kigúnyolni gyermekem?
• Gyerekeink előtt veszekszünk-e, nézeteltéréseinket előtte vitatjuk-e meg?
• Ha ideges vagyok dühömet gyerekeimen vezetem-e le?
A büntetés, ezen belül is a gyerek testi bántalmazása
(elfenekelés, a sokat emlegetett „atyai pofon”, pálcázás stb.)
hatalmas veszélyeket rejt magában.
• Kiabálunk-e gyerekeinkkel, bántalmazzuk-e fizikailag, ami testi vagy lelki károkkal járhat?
• Beismerem-e hibámat, kérek-e bocsánatot tőle, ha megbántom, vagy ha helytelenül járok el?
• Figyelünk-e gyermekeink testi, szellemi, lelki fejlődésére, növekedésére?
• Gyerekeinknek halhatatlan lelkük van és ennek megmentésében az örök élet számára nekünk is feladat jutott. Hogyan végezzük ezt a ránk bízott feladatot?
• Imádkozunk-e gyermekeinkkel együtt?
• Olvasok-e vagy mesélek-e a Bibliából nekik?
• Átadjuk-e gyermekeinknek Jézus örömhírét?
• Elvisszük-e gyermekeinket templomba, vagy csoportokba, közösségekbe, ahol Istenről hall?
SZÜLEIMMEL, TESTVÉREIMMEL, TÁRSAM SZÜLEIVEL ÉS TESTVÉREIVEL SZEMBENI VÉTKEK
„Atyádat és anyádat tiszteld, hogy jól éljél és hosszú életed legyen a földön.
Isten negyedik parancsa a gyermekek szüleikhez való viszonyát érinti.
Ennek affektívnek és effektívnek kell lennie: affektív annyit jelent, hogy a szülőket teljes
szívből tisztelni és szeretni kell; effektív, hogy ezt a tiszteletet és szeretetet tettekre kell váltani,
azáltal, hogy engedelmeskedünk nekik, szolgálatot teszünk nekik
és különösen öregségükben mellettük állunk.”
• Tisztelem-e, szeretem-e szüleimet és társam szüleit?
• Imádkozok-e szüleimért, testvéreimért, társam szüleiért és testvéreiért?
• Figyelek-e öregedő szüleim, társam szülei egészségére?
• Nyújtunk-e – ha szükséges – fizikai vagy anyagi segítséget öregedő szüleinknek?
• Törekszem-e a szüleimmel és társam szüleivel való békességre?
• Adok-e alkalmat arra, hogy örömüket leljék az unokáikban?
• Figyelünk-e szüleinkre, testvéreinkre, hogy lelkük üdvösségre jusson?
• Megbeszéljük-e szüleinkkel, testvéreinkkel az adódó problémákat és sérelmeket?
• Kérünk-e bocsánatot szüleinktől, társunk szüleitől, ha megbántjuk őket, vagy ha ők minket, akkor megbocsátunk-e?
• Öregedő szüleinknek nagyon fontos, hogy meghallgatjuk őket. Én milyen „meghallgató” vagyok?
• Szüleinknek, társunk szüleinek mondunk-e köszönetet a segítségükért, szoktuk-e megdicsérni őket, hogy értékesnek érezzék öregségükre magukat?
• Irigy vagyok-e testvéremre vagy az ő anyagi helyzetére?
• Szül-e vitát, kapzsiságot, irigységet köztem és testvérem közt az örökség?
„Amikor mint fiatalok állottatok az esküvői oltár előtt, nemde azzal az elhatározással kötöttetek egy egész életre szóló szent szövetséget, hogy egymásnak hűséges élettársai lesztek, hogy egymásnak az életet könnyebbé teszitek, s nem nehezebbé.
Ha a lelkiismeret szava vádolna valamiben, akkor, kedves szülők és házastársak, most van ideje a jóvátétel megkezdésének, még ma, mert holnap már késő lehet.
Szent Ágoston figyelmeztet: az az Isten, aki a megtérő bűnösnek megígérte a bűnbocsánatot, nem ígérte meg ugyanakkor a holnapot is.”
