Aki megkeresztelkedett, az megkapta már a kegyelmi élet „csíráját”, részesedett már Jézus, a Szentháromság életében, s így megkapta a Szentlelket is.
A bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt - most már felnőttként - maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre. A bérmálás szentsége egyesülés a Szentlélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége.
A bérmálásban a keresztények
a) megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát,
b) amely sajátos erővel ruházza fel őket, és szentségi jegyet vés beléjük,
c) hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz,
d) és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.
Természetesen akiben nincs meg a személyes odaadás, aki elzárja lelkét a Szentlélek elől, abban Ő nem tud működni. S aki a bérmálás után nem törekszik a nagykorú keresztény életre, az nem is tapasztalhatja meg annak kegyelmi hatásait.
Ki járulhat tehát a bérmáláshoz?
A bérmáláshoz az járulhat, aki vágyik mindarra, amit a szentség nyújt:
• Aki vágyik a Szentlélekre és kegyelmi ajándékaira.
• Aki az egyházi közösség felnőtt tagjaként akar élni.
• Aki érzi a krisztusi küldetés felelősségét, és örömmel kész vállalni azt.
A bérmálásra jelentkezett fiatalok a szentség felvételére elsősorban szentségi élettel készülnek és plébániai hitoktatással.
